A dinamikai folyamatban az emberek visszajelzései alapján egyre jobban elterjedt az autista gyermek kifejezés.
Hogyan tudod kiszűrni és feltárni ezeket az információkat?
Itt találsz egy cikket a Webbeteg oldalán, ami pontosan leírja, mik azok az okok, tünetek amik gyanúsak lehetnek a szülő számára.
De mielőtt átkattintanál szeretnék pár fontos információt megosztani veled, hogy ne kerülj bele abba az érzelmi spirálba, hogy autista gyermeked van. MERT lehet, hogy nincs, még akkor sem, ha tünetek most jelenleg erre utalnak.
A legfontosabb különbség egy autista ember és egy egészséges ember között az, hogy az autista ember érzelmi intelligenciája nagyon alacsony, és nincs is igénye a kapcsolódáshoz.
Viszont, ha egy 3 éves gyermekről beszélünk, aki még nem tanulta meg ezeket a képességeket, vagy rosszul tanulta meg ezeket a folyamatokat, akkor bizony könnyedén előfordul, hogy tévesen diagnosztizálunk egy gyermeket. Nem lehet valakin számon kérni egy olyan képességet, amit még meg sem tanítottak neki, vagy nem helyesen tanítottak meg neki.
És nem véletlen hangsúlyozom ezt most ki, mert a mai társadalmi kapcsolódási rendszerekben a tudattalan viselkedési minták nem tanítják meg a gyermekek számára a helyes érzelmi intelligencia viselkedést.
Egy gyermek nem fog hazudni, nem fogja megjátszani magát. Pont azt fogja visszatükrözni amit tanult, amivel kapcsolatban van, amit látott az élete folyamán már.
És igen, megint egy olyan dologba nyúltam bele, amiben a szülőnek el kell fogadnia az elrejtett, eltitkolt nem megfelelően működő részét.
Azonban megközelíthetjük a témát onnan is, hogy mivel a szülő nem akar rosszat a gyermekének, így fejlődhet a gyermekével együtt. Fejlesztheti az érzelmi intelligenciáját megfelelően, aminek kapcsán könnyedén kiderülhet, hogy a gyermek nem autista. Igenis tud kapcsolódni, igenis akar kapcsolódni, csak nem akárhogyan.
És ha esetleg kiderülne, hogy egy enyhe autizmus áll a háttérben, az pedig a szülő ( tudatos tudattalan folyamatai
) által fejleszthetővé válik. Aminek köszönhetően a későbbiek folyamán a gyermek ellensúlyozni tudja majd ezt a problémát az életében.
És ha esetleg valóban kiderül a gyermekről, hogy autista, akkor az szintén napvilágra kerül. Hiszen a fejlesztések folyamán nem történik majd előrelépés.
Ezért nagyon nem mindegy, hogy a szülő hogyan áll a dologhoz.
Ha megnézzük energetikailag a mai szülőket, akkor a legtöbb szülő a Kos Chirontól egészen az Ikrek Chironig bezárólag próbálja a saját érzelmi egyensúlyát fenntartani. A gyermekek által az azonosulási és érzelmi játszmákat tekintve pedig igen széles skálájú viselkedési minta tárható fel.
A tudattalan folyamatokat tekintve a Bak Chirontól egészen a Halak Chironig felfedezhetőek az érzelmi játszmájú folyamatok, amelyek a mostani szülőkben rögzültek helytelenül. Ugye a tudattalanul létrejövő felesleges szigor, a felesleges különcködés, és a felesleges álspiritizmus, ami akadályozza a szülőket a megfelelő viselkedési mintáikban, illetve ráterhelődnek a szülőkre a saját érzelmi folyamataikra, érzelmi szükségleteikre, és tudattalan folyamataikra.
pl: felnőtt gyermekkel rendelkező feleség megkérdezi a többi embertől, hogy helyes viselkedés e az, ha a férjétől elkülöníti azt a pénzt, amelyet ő keresett meg, és amelyből a férje alkoholt vásárolna magának.
Itt egyértelműen látszódik, hogy a feleség a Bak negatív viselkedési mintával találkozott, és próbálja megtalálni a helyes viselkedési mintát, amit magától nem tud létrehozni, mert az általa megszokott ( szüleitől kapott viselkedéstől, eltérő viselkedési mintát kell alkalmaznia) , vagy felnőtt életében tanult viselkedési mintáktól eltérő viselkedési mintát keres. Ő maga pedig egy Bika érzelmi játszmából igyekszik kimászni. Mert egyértelműen látszódik az érzelmi játszmának a minősége, és hogy a személy az energia vesztett állapotot akarja megszüntetni. Ha annak idején a megfelelő érzelmi intelligenciát megtanulhatta volna a szüleitől ez nem is lenne kérdés számára. Hiszen megtanították volna neki, hogy mik a viselkedési mintában a fokozatok. A saját érzelmeit tekintve az érzelmi igénye hogyan fejezhető ki. Illetve mi a teendő akkor, ha a másik fél, nem akar együttműködni vele, milyen lehetőségei vannak, és mit kell szem előtt tartania annak érdekében, hogy megfelelően tudja stabilizálni önmagát érzelmileg, illetve megfelelően tudja kezelni a másik fél érzelmeit, ami nagy valószínűséggel, helytelen viselkedési mintából adódóan egy erős, kierőszakoló érzelmi játszmát fog létrehozni.
Szerencsére az illető azt megtanulta, hogyan kérjen segítséget, így ha magát a helyes viselkedési mintát nem is tanulta meg, felnőttként szabad akaratából képes lehet azt megtanulni. Majd pedig a viselkedési mintája által ezt tudattalan átadja, átadhatja a gyermekeinek is.
Az energia stratégiáját tekintve pedig megtanulhat több működési struktúrát is. De ez már a személy döntése lesz, hogy mi az amit meg akar valósítani.
A lényeg, hogy a tudattalan érzelmi játszmák és folyamatok sokszor szabotálják a személyt és a viselkedési mintáját.
Ezek pedig láthatóan mérhetővé teszik a személyiséget.
No de mégis hogyan fejleszthető a gyermek érzelmi intelligenciája?
Mert hogy ez nem egy egyszerű folyamat. Még pedig azért nem, mert a gyermek, a saját érzelmi folyamataiban szeretné megélni a fejlődést, nem pedig a szülő érzelmi folyamataihoz akar kapcsolódni. Illetve a gyermeknek energetikailag teljesen más működési struktúrája van, mint a szülőjének, szüleinek. Ezért teljesen másképpen kell működnie.
Így a szülőnek kell kapcsolódnia a gyermek érzelmi folyamataihoz, és úgy megtalálni a fejlődési folyamatokat. Ehhez viszont eleve érzelmi intelligenciára van szükség.
És általában itt el is bukik a dolog. Sajnálom, hogy ilyet kell mondanom, de az esetek 70%-ban a szülő érzelmi intelligenciája nem fejlett annyira, hogy ezt a lépcsőfokot meglépje.
Persze hibáztathatjuk az előtte lévő generációt, hogy nem megfelelően adta át az értékeket, nem a megfelelő bánásmódban, nem a megfelelő információhalmazzal. De ideje lenne már felnőni, és nem a generalizált szorongásoknak kedvezni.
A gyermek felnőtt. Felnőttként pedig eldöntheti, hogy mit hagy és mit nem hagy. Az érzelmi folyamatok tekintetében ez épp úgy igaz, mint a fizikai megnyilvánulások tekintetében. És igenis dönthet úgy, hogy megtanulja a helyes érzelmi folyamatokat, hogy ő már megfelelően tudja átadni a gyermekének. Ehhez viszont szembe kell néznie magával.
Maga az autizmus jelensége energetikailag egyébként is azt az információt hordozza, hogy a gyermek nem akar kapcsolódni, nem akar energiát adni a másik személynek, aki belőle energiát tud szerezni.
Mert hogy a kapcsolatok, kapcsolódások nem mások, mint energia kapcsolódások és energia kölcsönhatások összessége.
Érzelmi igényt fejezek ki, amit vagy megkapok vagy nem. Ha megkapom, abból erőt merítek, ha nem akkor érzelmi hiányom lesz, amit erőszakkal is el tudok venni a másiktól vagy pedig más energiaforrást keresek. stb
A szülő gyermek kapcsolatokban az a szép, hogy a felek nem tudnak olyan könnyen másik energia forrást keresni, ugyanis egymásra vannak utalva. Függenek egymástól, ami által egy kényszerítő hatás is megfigyelhető ezekben a dinamikai folyamatokban. Ráadásul mivel a gyermek egy kiszolgáltatott személyiség, ő lesz az aki az igényét kifejezi és megköveteli a szülőtől az energia forrást.
Kicsi korban pedig sokáig elég az amit a szülő adni tud. De eljön az ideje, igen hamar, amikor a gyermek már nem fogadja el azt amit a szülő adni tud. Már csak azt fogadja el, amire neki van szüksége. És ha felek érzelmileg nem tudnak kapcsolódni egymáshoz, akkor ott súlyos érzelmi sérülések, konfliktusok és problémák, traumák fognak képződni.
Láttál már hisztiző gyermeket, üvöltözőt, provokáló gyermeket stb. Ezek mind ilyen folyamatok. A gyermek mivel nem kapja meg azt az érzelmi igényt, amire valóban szüksége van, így kierőszakolja magának azokkal az eszközökkel, amit ismer, amivel találkozott már az élete folyamán, és amivel ért már el eredményt.
Sajnálom, de kimondom, minden kezeletlen gyermek mögött, egy nem megfelelő érzelmi folyamat áll.
Aminek oka lehet az, hogy a szülő tudattalanul olyan energia kölcsönhatást táplál, amelyben a gyermek nem tanulja meg a határait felismerni, vagy túlzottan kitolt határok között működik. Egyik sem jó működési struktúra. Mindig a kapcsolódó féltől kell függővé tenni a folyamatot, illetve a felmerülő igénytől és érzelmi dinamikai folyamattól.
Ez pedig a nem megfelelő érzelmi intelligenciához vezethető vissza.
És fontos kihangsúlyoznom, az ÉRZELMI INTELLIGENCIA NEM AZT JELENTI, HOGY MEGADOK A MÁSIK SZÁMÁRA MINDENT.
Az érzelmi intelligencia azt jelenti, hogy felismerem a másik érzelmi szükségletét, felismerem a saját érzelmi adottságaimat, és ezen információk tudatában teszek meg egy fizikai folyamatot, úgy hogy érzelmileg stabil maradjak, illetve a megfelelő mértékben a másik személy is érzelmileg stabilizálódjon az ő érzelmi igényeinek megfelelően. Vagy ugye észre vehetővé kell tenni azt, hogy az érzelmi igény amit követel, a másik, az nem teljesíthető, illetve nem is fog tudni vele érzelmileg stabilizálódni, mert nem képes kezelni az energiát, amelyet kapott, kapni akar.
És ezt a dinamikai folyamatot kell látni, főleg mikor egy autista gyermekről van szó, vagy felmerül a gyanúja.
- Lépés: Szülő érzelmi intelligenciájának feltárása
- Gyermek érzelmi intelligenciájának feltárása
- Szülő érzelmi intelligenciája fejleszthető?
- Gyermek érzelmi intelligenciája fejleszthető?
És ha ezekre a kérdésekre megkaptuk a választ utána érdemes szakemberhez fordulni. Ha ezekkel a kérdésekkel pedig egyértelművé válik, hogy fejleszteni kell a szülőt és/vagy a gyermeket, akkor pedig abba az irányba érdemes elindulni.
Ha pedig nem lehet fejleszteni a gyermeket, akkor a szülőnek azt kell megtanulnia, hogyan éljen úgy együtt a gyermekével, hogy nem kerül vele energia kölcsönhatásba. Ami egy igen egyoldalú dinamikai kapcsolódási folyamat. A célja, hogy a személy úgy érje el az érzelmi stabilitást, hogy nem “táplálkozik” másokból. Önmaga teremti elő az érzelmi szükségleteit. De vannak olyan esetek is, amelyben ez a dinamikai kapcsolódás szintén kölcsönös. Mert a szülő csak ilyen kapcsolódásban tud működni. Azaz csökkent érzelmi igényt támasztva irányába, vagy ugye a másik energia struktúra szerint emelkedett energia kifejtést létrehozva. A szülő érzelmileg akkor kerül egyensúlyba, ha a megszokottnál több energiát vesz el a környezetéből.
És ezek mindig érdekes folyamatok, mert ha valaki sok energiát vesz el a környezetéből, akkor a közösségnek képessé kell válnia arra, hogy még több energiát tudjon előállítani.
Többet mint a saját szükségletéhez szükségez, a saját érzelmi egyensúlyához szükséges.
Illetve a személynek meg kell tanulnia azt is, hogyan tudja a közösségbe visszajuttatni az energiát, hogyan tud kölcsönösen kapcsolódni másokhoz egy energia vesztett állapotban.
Nem egyszerű folyamatokról van szó. Tanulhatóak, azonban elengedhetetlen hozzá az önismeret, és az, hogy a személy képessé váljon a tudattalan folyamatait feltárni, elfogadni a negatív viselkedési mintáit, és képes legyen ezen a viselkedési mintákon változtatni a megfelelő érzelmi folyamatok tükrében.
Azaz felelősséget vállaljon önmagáért.
Formálja a frusztrációit.
Képes legyen más nézőpontokat meglátni.
Képes legyen kapcsolódni másokhoz, a mások igényei szerint, és érzelmi folyamatai szerint ( ez nem mindig adó energetikai forma)
Lássa meg önmagát annak valóságos, realisztikus képében, és merjen fejlődni.
És ez sokszor ott kezdődik, hogy az ember feldolgozza a traumáit, elengedi azokat a sérelmeket, érzelmi veszteségeket, amik érték az életében.
A fejlődés, fejlesztés, csak ezután tud elindulni szabad akaratból.
