Ki lehetek? Mi a célom? Mi a feladatom? Miért élem meg azt amit megélek? Hogyan tudom megélni jól? Hogyan tudom megtapasztalni? Miként? Hogyan lehetek boldog?

Megannyi kérdés, amelyet az asztrológiától várnak válaszul. És az újabb irányzattól az asztrozófiától. A spiritualitás által akarják megtudni, mert másba már nem tudnak kapaszkodni, a megfoghatatlant másképpen nem tudják megfoghatóvá tenni. (Egy erős Halak Chiron, Szaturnusz és Szűz Uránusz Plútó hatás volt megfigyelhető és érzékelhető a mai napig a tudati állapotokban, az asztrológia és az asztrozófia területén, amik kivetítésre kerültek, Ikrek-Nyilas karmatengellyel és Bak-Rák érzelmi tengellyel)

Azonban van egy rossz hírem. A lélek nem vándorol, sem az érzelmi állapot, legalábbis lélek minőségben nem. Hiába hozta a ciklikussági rendszerben önazonosságában a Rák-Bak érzelmi indításon ezt az információt a tudati állapot és vetült ki ez a tudati állapot a közösségre, az nem tudja visszaigazolni magát. A lélek nem vándorol, az érzelmi állapot nem egy lelki rendszerbe rakható dolog ami önmagában megállna, amelynek köszönhetően egy új testbe rakódik a lélek, és majd a lélekmorzsák itt a Földön összerakódnak és ismét egy rendszerben fognak működni. Hogy miért nem? Mert ez egy tudati állapot kivetítés, nem pedig a rendszer visszavetülése a tudati állapotra. Azaz a kivetülés által csak az információ nyerhető ki, hogy az egyén kicsoda a rendszerben, az az információ nem nyerhető ki, hogy a rendszer milyen valójában. Ahhoz arra lenne szükség, hogy a rendszernek kellene kivetülnie a tudati állapotra. Tehát a lélek nem vándorol, nem lehetséges, mert a rendszert visszavetítve a testre nem alkalmazható. A lélek nem emlékszik a megtapasztalásaira azaz a tudati állapotára és nem tud a dinamikai rendszerben részt venni. Ha a test elsorvadása után a lélek állandója megmaradna, és visszatérne egy új testbe, úgy hogy más tudati állapot alakulna ki, akkor működne a rendszer felőli visszacsatolás. Azonban a képlet önellenőrzéssel nem működik. Ráadásul a lélek és a megtapasztalás nem tud egységesen semmit sem kialakítani és a dinamikai rendszer nem lenne képes működni. Olyan lekötések lennének a rendszerben, aminek köszönhetően a rendszer nem tudna alkalmazkodni a szabad akarathoz. Ami viszont van. Az egyediség, a különbözőség a másfajta látásmód csak akkor tud egy egységben működni, ha azok szerepét elfogadja a rendszer. Viszont egyértelműen látszik, hogy ez nem tudott létre jönni az említett tudat állapot által. Csak elindított egy ciklikussági folyamatot, amely zajlik tovább és indít egy másikat is a rendszerben. A lélek nem képes önmagában létezni a rendszerben.

A tudat állapot igen.

Csak ez az egy dolog az ami át tud adódni, ami generációkon keresztül átadható, és a ciklikussági folyamatokban részt tud venni. A test nem, az elpusztul mikor meghal az ember. A lélek szintén, mert a testhez van kötve. Meg van mikor a lelkedet érzed? Meg van mit mondasz? Érzem, én úgy érzem, én úgy érzékelem. És a tested nélkül nem tudod érezni.

Ellenben az amit a testeddel éreztél, megtapasztaltál az által alakul és formálódik a tudati állapotod. És ha sok pozitív megtapasztalásod van, az azt jelenti érzelmileg együtt tudsz működni másokkal, akkor mások hozzád fognak tudni kapcsolódni, a megtapasztalásaidhoz, mert azok az ő megtapasztalásuknak is a részesei, és általuk önmagukban érzelmeket, érzéseket fognak tudni elindítani, amely által a fizikai testük formálódik és újabb és újabb megtapasztalásokhoz jutnak, de már tudatosan. Hogy ezt ők hogyan fogják formálni magukban, ösztönösen vagy tudatosan? Az az ő szabad akaratuktól fog függeni. A saját érzelmi állapotuktól, megtapasztalásaiktól és tudati állapotuktól, illetve a rendszer ciklikussági folyamatától.

Ugyan nem mondják a nagy bölcsek, de ezért kell tudatosnak lenni. Nem azért, mert a lelked ezáltal majd tovább él… hanem mert a tudatosságod által a tudati állapotoddal tudsz érzelmileg másokhoz kapcsolódni. Még egy halott emberhez is. Igen lehet, de nem a lelkéhez, és nem úgy ahogyan azt sokan most elképzelték. Ez egy egyszerű dinamikai folyamat, kivetítés, nincs köze hozzá anyagi minőségnek. És sokan nem is értik, mert nem tudják megfogni, megtapasztalni, csak a saját tudati állapotukból próbálnak indítani valamit, amihez vagy kapcsolódnak mások vagy nem, vagy tud kapcsolódni általa másokhoz, vagy nem.

De hogy is jön ehhez az asztrológia és az asztrozófia?

Mind a kettő egy dinamikai rendszer, amelyben a lélek, tudati állapot, és a test hármasát vizsgálja az ember. A különbség az, hogy míg az asztrológia egy harmonikus rendszert használ, addig az asztrozófia teljesen realisztikusan próbálja visszaadni a viszonyítási alapokat. Azaz az ekliptikai látásmód más a két esetben.

Igen, valóban igaz az, hogy a Vízöntő csillagkép és a Bak csillagkép egymásba lóg, és igen az is igaz, hogy a Bika csillagkép nagyobb, mint mondjuk a Rák csillagkép. És igen a csillagképek között vannak lukak. Nincs teljes átfedés. Az meg, hogy tényleg minden 30 fokra mérhető lenne. Ugye nem gondoltad?

Igen az asztrológiai iskolában így tanítják, elregélik neked a 4 elemet, az analógiákat, a házakat, fényszögeket és a bolygókat. És sajnos sok esetben megtanítják a determinálást. A lényeg kimarad, a tudati állapotot homály fedi. Igen persze a felszállóholdcsomópontot megtanítják, és valami lélek vándorlást, de azt sem tisztán, mert ők sem tudják, csak próbálják kivetíteni a tudati állapotukat. Sokszor sikertelenül, vagy másfajta kapcsolódási minőségben. Nem lehet használni a tudást. És ezt sok ember meg is tapasztalja. Csalódik az asztrológiában, mert hiába erőltette magára a pozitív tudati állapotot, hiába hisz a lélek vándorlásban, hiába csinált úgy mindent ahogy a rendszer jelezte, nem sikerült… mert az itt és mostban nem tudja megélni, a mostani életében nem tudja használni… és nem lett boldogabb sem… Konkrétan az önazonosság nem tud összekapcsolódni a környezettel és másokkal…. és a spiritualitással is ugyan ez a helyzet. Pedig nem hinni kéne benne. És valójában nem is kell hinni benne. Mert ez nem hit kérdése. Egy dinamikai rendszer, ami használható az ittben és a mostban.

A rendszer egy viszonyítási alap, egy analógiás rendszer, és nem azért, mert éppen egy állat tulajdonságait próbáljuk egy érzelmi folyamatra rárakni, vagy egy elem minőségét szintén egy megtapasztalási folyamatra. Ugye mondanom sem kell, hogy a Kos Nap az nem determinálhat. Egy Kos Nappal rendelkező ember nem olyan mint az állat tulajdonságai. Az ember nem állat, és nem is determinálható. Egy lelki folyamat nem húzható rá egy testi folyamatra és analógiásan sem helyettesíthetőek. A Kos csillagképben elhelyezkedő Nap egy dinamikai pont. Aminek van minősége, kapcsolódási energetikája és egy helyzete.

Tehát az űr amiben vagyunk, amiben élünk az nem harmonikus, és a csillagjegyek csillagai nincsenek rajta mind az ekliptikán. Az Oroszlán csillagképben például csak a Regulus érinti az ekliptikát. Ez az Oroszlán első lábánál van az oroszlán mellénél. Az Adhafera, Algieba, Zosma, Chertan, Denebola, amely az Oroszlán csillagképet alkotja, azonban nem érinti az ekliptikát.

Akkor mégis miért döntöttek úgy az őseink, hogy nem önmagában értelmezik az ekliptikán elhelyezkedő álló csillagokat, hanem viszonyítási alapként az őket körülvevő, a többi állócsillag által kirajzolt megfogható és értelmezhető analógiához kötik a dolgokat. Ebben az esetben, pedig állatokhoz, és miért tették harmonikussá, számtanilag feloszthatóvá?

Lehetett volna egyébként repülő, vagy űrhajó is… de akkor abban a korban, az ember önmagán kívül az állatokat ismerte még, amit bele tudott látni a csillagképbe. Mondjuk szerintem könnyedén bele láthatott volna zombit, klüklopszot, unikornist és további mitikus lényeket is. Azonban mégis megfoghatót kerestek, mindenki által megtapasztalható dolgot. Ami ott volt és testet öltött. Persze magukhoz a csillagokhoz külön külön hozzárendelték a mitikus lényeket, az Istenségeket, királyokat is, mert nem volt annyi állat a Földön, mint csillag az égen… Valamit ki kellett találni 🙂

Ezért ragaszkodnak a karmikus asztrológiában a mitológiához, mert másba nem tudnak kapaszkodni, és még azért, mert az akkori emberek tudatállapota ezt hozta létre. És mivel sokan tudtak hozzá kapcsolódni, és a mai napig sokan kapcsolódnak hozzá, ezért a tudati állapot fent tudott maradni. Nem a lélek. És nem is a mitológiai lényeknek a lelke. Az a tudati állapot, amely azt a királyt vagy Istenséget vagy mitikus lényt hozta létre, írta le. Ezek mind kivetítések, egy tudati állapot kivetítése, amely egy megtapasztaláshoz köthető.

Szerinted tényleg létezett egy kígyó fejű nő? Ugyan hagyjuk már. Felnőttek vagyunk, magunk irányítjuk a sorsunk és vállalunk felelősséget érte, tudatosan.

A kígyófejű lény is egy ember tudati állapotának és megtapasztalásának a kivetülése, a hozzá kapcsolt dinamikai információ, amelyre a mai napig lehet kapcsolódni.

Az asztrológia önazonosságból indul és a külvilágra, külvilághoz kapcsolódik, ami által lesz képes arra, hogy meghatározza önmagát. Meghatározza a ki vagyok kérdést, mi a célom, mi a feladatom stb. Azért harmonikus, mert az ember látásmódjából közelíti meg a rendszert, és így kapcsolódik. És ebből nem igazán fog engedni. Az ember mindig is önazonos lény lesz, a Földön. Arra, hogy itt össze tudjanak kapcsolódni az önazonos emberek egy magasabb tudati állapoton, hát arra nagyon kicsi az esély. Hogy miért? Mert egyszerűen a látásmód önazonos. Nem képes az ember kívülről látni önmagát. Azaz láthatná magát a másokkal való kapcsolódás során, de még nagyon nem tartunk ott. Amikor még mindig arról beszélünk, hogy a Kos Nap egy önfejű embert jellemez, addig miről beszélünk? Amíg azzal küzdenek az emberek, hogy egymásra mutogatnak és nem látják a helyüket a rendszerben, és a tudattalan döntéseiknek a dinamikáját, mit akarunk?

Szóval akkor melyik rendszert használd?

Döntened kell a realisztikus vagy a harmonikus rendszer között? Ami azt illeti nem. Az asztrozófia a mai napig az asztrológia harmonikus analógiás rendszerét használja, nem tudott attól elszakadni, és egy teljesen új rendszert kialakítani. Hogy miért nem? Mert nem jó. Ha az asztrozófia valóban a realisztikus képet szeretné használni és valóban a valós képet akarná mutatni, akkor el kéne szakadnia az asztrológiától teljesen. A fényszögeknek realiszikusnak kéne lennie, az ekliptikának csak azokat az állócsillagokat kéne feltüntetnie, amelyek valóban érintik az ekliptikát. El kéne hagyniuk a 4 elemet, és a saját analógiás rendszerében kellene működnie. Azonban ez nem tud megvalósulni. Két rendszer keveredik. Persze nem mondom, hogy a tudati állapothoz nem lehet hozzá kapcsolódni. Koránt sem ez a helyzet, hiszen a ciklikussági folyamatban ebben az esetben is elindult egy irány, ami még nem teljes. Azonban majd valamikor az lehet.

A harmónia kialakítása nem véletlen az asztrológiai rendszerben. A ciklikussági folyamatban az állandó létrehozása kiemelten fontos. Az állandó nélkül a fejlődés és a ciklikussági folyamatok nem tudnak létre jönni. Az pedig mint látjuk megadatott. A Holddal a naprendszerben egy olyan dinamikai egyensúly alakult ki, aminek köszönhetően a test, a fizikai megtapasztalás által fejlődni tud, ami által a test érezni tud és a lélek képes a fejlődésre. Ami nagyon sok megtapasztaláshoz vezet. És aminek köszönhetően kialakulhat egy tudati állapot. Ha az asztrozófia ezt a tudati állapotot teljesen realisztikusan a saját rendszerében tudja létrehozni, akkor célba ért, azonban azt nem a Földön fogja megalkotni. De ez már a jövő. Majd egyszer egy másik galaxisban, ahol az emberi test fent tud maradni és általa érezni tud és megtapasztalni, ott már képes lesz ezt a realisztikus rendszert is használni. Persze ha addig fent marad ez a tudati állapot és ilyen formában kell fenmaradnia. De addig is az ember folyamatosan vissza fog lépni az önazonos látásmódba és inkább máshogyan vezeti be a rendszerbe az állócsillagokat és az általuk kialakított csillagképeket. Figyelembe véve azt, hogy az ekliptika a Nap által kijelölt megtapasztaláshoz vezet. És ahhoz, hogy meg tudjuk kik vagyunk, mi a feladatunk, mi a célunk, kikhez tudunk kapcsolódni, milyen ciklikussági folyamatokban kell jelen lennünk, azt viszonyítási alapként fogjuk tudni visszanyerni a környezetünkből. És igen a Földről tekintve. A Marsról nézve már más lesz a helyzet.

Tehát mi a titok? Mi a tudatosságnak a titka? Mi a dinamikai rendszer megfoghatósága?

A visszaigazolhatóság. A rendszer lehetőséget ad számodra, hogy általa felismerd és megtaláld magad. Hogy ráláss a tudatossági állapotodra, és általa egyértelműen tud formálni az érzelmi indításod és az érzelmi kivezetésedet. Aminek köszönhetően azonosítani tudod a beérkező információk szerint a további ciklikussági folyamatodat és a helyedet a rendszerben. A kapcsolódásokat irányítva pedig pozitív megtapasztalásokkal gazdagíthatod a tudati állapotodat, amelynek köszönhetően olyan kapcsolódások jönnek létre, melyek nem az érzelmi játszmákra épülnek. És majd visszaigazolódnak a környezeti hatások által kiváltott érzelmi folyamatokban, amelyek tőled függetlenek, de a kapcsolódás által nálad tükröződnek.

Tehát a rendszer az itt és mostban megadja a visszajelzést. Szinte azonnali jelleggel el tudod dönteni, hogy hogyan tovább, mi a célod, merre haladj, milyen ciklikussági folyamatban mit csinálj, és hogyan kapcsolódj.

És ehhez nem kell hinned abban, hogy majd a karma visszaadja, meg hogy majd egy új életben majd sikerülni fog…

Most is megélheted, de csak akkor ha végre kilépsz és felvállalod, elfogadod és megismered önmagadat, azt a tudattalant is, amit hárítasz, amit nem akarsz elfogadni és amit inkább másra vetítesz ki, mert úgy egyszerűbb…

Egy gondolat a(z) Ki vagyok én? Asztrológiai és asztrozófiai titok.”

  • Csak egyetlen részhez fűznék gondolatokat, mellyel csak kiegészítés a célom, és nem akarom megbontani az írás egységét.

    Szóval akkor melyik rendszert használd?

    “Döntened kell a realisztikus vagy a harmonikus rendszer között?”

    Igen, előbb vagy utóbb dönteni kell. Az élet nem csak síkban, hanem a térben terül el és működik. A feszültség mindig megmarad a képalkotás és a valóság között, és vagy a megfigyelésnél vagy a tapasztalásnál, de a visszacsatolással le kell szűrnünk a hibát/eltérést.

    Egyetértek az asztrológia és az asztrozófia is az ekliptikára vetített sík rendszeréhez kötve gondolkozik más-más fogalmi rendszerben.

    Ez szerencsére nem zárja ki, hogy (akár egy egyszerű planetáris programmal is) a térben realisztikus gondolatrendszert lehessen felépíteni az időszerűség egyszerű tételének követésével: nincsenek véletlenek.

    Természetesen vannak rendszerelemek, amiket a “hagyományoshoz” képest el kell engedni. Persze azért a 3D-s görbített tér kárpótolhatja az embert, aki izgalmat talál benne, hiszen egy térben egy nagyságrenddel több megfigyelhető összefüggés van, mint egy síkban.
    (és nyugodtan lehet ugyanúgy asztrológiának hívni ezt is – minden elvont bölcseleti körítés nélkül :)).

    köszönettel a figyelemért

Kérlek, lépj be hogy kommentelhess.